Kertemnek új díszei lesznek tavasszal, melyek különösen kedvesek nekem, mert a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pátyi Kerámiaműhelyében megvásárolhattam az új magaságyásjelölő-tábláimat, amit a megváltozott munkaképességű, és a fogyatékkal élő foglakoztatottak készítettek a szebbnél szebb ajándék tárgyak mellett.

Biztosan sokan olvastátok a Tulipánkuckó weboldalán a KUCKÓ SZÜLETÉSE fül alatt, hogy a saját tragédiám: Kislányom, Vivien balesete után az otthonápolása keltette életre ezt a kuckót. Hiszen szükségem volt és van egy helyre, ahol kikapcsolódhatok, amikor csak (pár percre) magammal foglalkozhatok. Én, azt az utat választottam, hogy szembenézve a fájdalmammal, de mégis őszintén, nyíltan beszélgetek bárkivel Vivikéről, a balesetről, nincs olyan kérdés, amire ne válaszolnék, ezzel közelebb engedve magamhoz az embereket, így könnyebben megértik a helyzetünket, illetve mindenki mást, aki/akik hasonló nehézségekkel küzdenek.
Vitathatatlan, hogy én, más ember lettem, és az értekeim is megváltoztak. Az óriási fájdalmam mellett megtaláltam örömömet a kézműveskedésben, a gazdálkodásban, és a mindennapi rohanás ellenére is képes vagyok már megállni, és gyönyörködni a körülöttem lévő szépségben, a természet adta csodában.

Ma a FOGYATÉKKAL ÉLŐK VILÁGNAPJÁN, – ami arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a betegségek, balesetek és katasztrófák következtében hosszan tartó fizikai, értelmi, érzékszervi károsodást szenvedett embertársaink és családjaik komoly nehézségekkel küzdenek nap mint nap – nagyon fontosnak tartom, hogy mi, akik ezt a problémát napi szinten megéljük azzal forduljunk az emberek felé, hogy merjenek kérdezni, merjenek segíteni. Meggyőződésem, hogy nem érzéketlen a társadalom, hanem mi, akik érintettek vagyunk olykor túlságosan befelé fordulunk, így sok esetben nem engedjük meg a tágabb környezetünknek, hogy lássák mekkora a baj, s így nincs is jogunk elvárni, hogy megértsenek bennünket. Habár ezt én, nem mondhatom el magunkról, ugyanis a mi esetünkben soha addig nem tapasztalt összefogást segítségnyújtást élhettem át a baleset után és azóta is folyamatosan a szűkebb és tágabb környezetemben.

Sokat segítesz, ha mersz kérdezni, ha mersz segíteni, ha mersz tenni, ha nem félsz tőlük/tőlünk!