Be kell lássam, van, hogy rossz döntést hozunk, annak ellenére is, hogy hosszú évek vannak mögöttem a kert tervezés terén, s mégis. Pár éve, amikor az ágyások közötti helyet kiszórtam a gyöngykaviccsal jó döntésnek tűnt, de azóta kiderült, hogy folyamatosan beleragad a cipőm talpába, ami mostanra már nagyon zavaróvá vált, mert megnehezítette ott a közlekedést. Így tegnap kihasználva a gyönyörű időt, és hogy itthon van az egyetemista fiam, aki otthonosan mozog a fa tetején, mivel falmászás a hobbija rávettem, és alaposan megmetszette a diófát, majd a gallyakat felaprította az ágdarálóval, és egy hatalmas halom friss mulcs lett az udvarunk közepén. Ekkor, amint végeztem a házilag gyúrt lasangeval, – amit ebédre dobtam össze az éhes kamasznak – azon nyomban felszedtem az apró kavicsokat, és a friss mulccsal terítettem be az ágyások közötti területet.
Ezt csak azért osztottam meg veletek, hogy ne ijedjetek meg, van, amikor érdemes felülbírálni saját (rossz) döntéseinket, és hiphop tudunk rajta változtatni, ha van egy új cél.
Mindig óriási boldogsággal tölt el az újdonság érzése, az aktuális igényeim szerinti változtatás és leginkább az, hogy a 20 éves fiammal tölthettem ezt a napot a kertben ebben a gyönyörű időben, estére teljesen feltöltődtem lelkileg, még ha el is fáradtam fizikailag.
