Megbeszéltem a férjemmel, hogy vasárnap reggel kimegyünk a budaörsi zsibvásárra.
Nagyon izgatottan indultam neki a piacnak, akkor még nem is gondoltam, hogy micsoda kincsekkel fogok hazatérni.
Ahogy sétáltunk a sorok között, csípte az arcunkat a hideg levegő, szememmel pásztáztam a sok kipakolt portékát.
Elsőnek a gyönyörű komatálat láttam meg, már egész gyűjteményem van ebből a fajtából, de ilyen szép nagyot ritkan találni. Ilyenkor félve kérdezem meg az árát az eladótóltól, de olyan szemtelenül keveset mondott, hogy én szégyelltem magam.
Nem sokat kellett sétálni a következő kincsig, messziről kiszúrtam a gyönyörű piros színét.
Van nekem barna, és kék színű zománcos, és üveg kuglóf formám is, de régóta vágytam erre a gyönyörű pirosra.
Majd ezt a piacot megkoronázta egy 1944-es régi csigázó fa
Ahogy beültünk az autóba, hazafelé végig azon gondolkodtam, 
remélhetőleg méltó új gazdájuk leszek ezeknek a megszerzett kincseknek
