„Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás.

Miután nekem nagyon fontosak a hagyományok, az ünnepek, így mindig odafigyelek, hogy ezen jeles napokon kövessem és tovább adjam a következő generációknak is azokat a népszokásokat, amiket anno nagyanyáimtól örököltem.

Remélem, ezzel sokan vagytok így és már készül nálatok is a Márton-napi libalakoma, és az új bor, amit mi sem hagyunk ki. Éppen most készült el a libanyak leves és a sült libacomb családunk nagy kedvence.

Szent Márton legendáját talán mindenki ismeri, amikor Márton alázatból a ludak óljába rejtőzött, hogy püspökké választása elől kitérjen, de a ludak gágogása elárulta rejtekhelyét, ezért kötjük a libához Márton napot. A rövidesen kezdődő adventi böjt előtt, az első új bor felbontása mellett, a mezőgazdasági munkák befejezésének ünneplése közben és a tél beállta előtt a népszokás szerint megengedhető az ünneplés, a mulatozás.

Emellett a Szent Márton emlékét őrző, és a jó cselekedeteket szimbolizáló lámpás felvonulás, amire a gyerekek már jó pár napja készülnek csodálatos hangulatot ad az esti órákban.