matyólányként születtem és nőttem fel Mezőkövesden. Édesanyámtól, nagymámtól tanultam…., akik nagyon szorgalmas nagy teherbírású asszonyok voltak, sürögtek-forogtak a háziasszonyi szerepben. Amikor férjhez mentem Budapestre költöztünk szerencsét próbálni és elkezdtük élni a nagyvárosiak életét egy újpesti lakásban két kisgyerekkel. De nagyon hiányzott a kert, az udvar, a kisváros, így Budakeszire, majd onnan Pátyra költöztünk, ahol ma is élünk egy kertes házban. Még szinte készen sem voltunk a házunkkal éppen beköltöztünk a Tulipán utcába, amikor egy családi tragédia okán otthon maradásra kényszerültem. Leányomat, Vivient ápoltam a nap 24 órájában hosszú éveken keresztül. Ekkor a ház legkisebb szobájában kialakítottam egy kreatív kuckót, ahova félre tudtam vonulni, töltődni. Így született meg a “Tulipánkuckó”. Elkezdtem hímezgetni, mint egy igazi matyólány, majd koszorúkat, ünnepi dekorációkat csináltam. Egyszóval ebben a nehéz időszakban szükségem volt valami kikapcsolódásra, úgyis mondhatjuk, hogy nekem ez volt – és a mai napig is ez – a terápiám.
Majd a településen belül új helyre költöztünk, az igazi “Ó” falusi házak egyikét vettük meg, ahol a hatalmas kert megint lehetőséget adott arra, hogy újból vidéki lány lehessek. Fokozatosan, kezdtem visszafordulni a gyökereimhez, – hiszen felmenőim is kétkezi emberek voltak, – és ebben megtalálom az örömömet. Férjemmel és fiammal (akik állandó segítőim az álmaim megvalósításában) megépítettük a magaságyásokat, megcsináltuk a baromfi udvart, és szinte törvényszerű volt, hogy a saját tyúkjaim tojásaival valamit kezdenem kell, vagyis elkezdtem a TÉSZTÁZÁST, és a konyhakertem tervezését, építését. Ezek mostanában kitöltik minden szabadidőmet, és ezt a tudást szívesen adom tovább Neked is a “Tésztázzunk együtt”, és a “KertPátyolgató” tanfolyamaimon.
Mindig örömmel tölt el, amikor a kurzusaimon az urbanizált világban felnőtt lányok és asszonyok rácsodálkoznak az őseink számára teljesen egyszerű folyamatokra és egy közös szórakozássá, kikapcsolódássá vállnak a hagyományos – mindenki számára ismert, – de olykor már elfelejtett önfenntartó életmód. Engem lelkesít, hogy boldogan, nevetgélve vesznek részt a(z) (újra) tanuláson a jelentkezők, és egyre többen látják annak fontosságát: ismerjék, értsék természet adta kihívásokat, és maguk is képessek legyenek megtermelni, elkészíteni az egészséges táplálékot miközben hatalmas hangsúlyt fektetnek a környezettudatosságra, valamint az igényes, szép környezetükre.