Pár napja a Barátnőm lepett meg ezzel a kis tojástartó szekrénykével, ami egy kis felújítás után nálam új életre kelt. És miközben festegettem fogalmazódott meg bennem, hogy írok pár sort a tojáshéj újrahasznosításáról, mert soha nem dobom ki.
Az köztudott, hogy rengeteg tojást használok, mivel magam gyúrom a házi tésztát, és sokat sütök-főzök. Így jó sok tojáshéj is összegyűlik nálam, amit még véletlenül sem dobok ki a kukába, mivel a kertemben a legnagyobb kalcium forrás válik belőle, illetve belsőleg is fogyasztható például csontritkulás esetén. Szóval a mosogató mellett tartok egy gusztusos vödröt, amibe minden egyes feltört tojás héját beledobom, majd ha tele van, és megszáradt, akkor valamennyire összetöröm, és egy nagy üvegbe a kamrába gyűjtöm. Van, hogy így tél végén kiszórom a földre, de például a paradicsom ültetésekor a gödörbe is teszek egy adagot, mert hajlamos a kalcium hiányra. De van, hogy a komposztra dobom, hiszen annak is jót tesz a kalcium mellett a sok ásványi anyag miatt, ami benne van. Illetve tyúkjaimnak is visszatáplálom.
Bíztatlak benneteket, hogy ha kertes házban laktok semmiképpen se dobjátok ki a tojás héját, se ha nincs kertetek, akkor is érdemes gyűjteni, mert a szoba nővények, vagy olyan ismerősötök, aki kert kapcsolatban él biztosan hálás lesz érte. Esetleg a családban van csontritkulása valakinek, akkor fertőtlenítés után, porrá őrölve érdemes az ételekbe bele keverni, mert az egyik legjobban beépülő kalcium és ásványi anyag, mint étrend kiegészítő válhat belőle.
És ami még nagyon fontos, hogy a hulladékmentes háztartás felé vezető úton is teszünk egy lépést, ami a környezettudatos gondolkodás egyik pillére.
