Megigézett minket a karácsony varázsa – ahogy az ünnepi sürgés-forgás közepette mindenki mosolyog, és az illatok is belengi a házat. Én azonban egy ponton furcsa szagra lettem figyelmes. Biztos csak az új 3D-s nyomtatónk lehet, amit a fiúk most próbálnak ki, gondoltam…… De ahogy telt az idő, az égett illat egyre erősebb lett…
Hát ez történt: a karácsonyfára formázott kenyerünk – amit annyi szeretettel készítettem – bizony megégett. És itt eszembe jutott, hogy én sem vagyok tökéletes. Néha elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, és máris ott a kis baki.
De tudjátok, mit? Ezt az égett kenyeret most valamiért mégis különlegesnek érzem. Ez is az ünnepi készülődés része, egy olyan emlék, amit jövőre már nevetve fogunk mesélni. Mert a karácsony nem a tökéletességről szól, hanem a pillanatokról, amit együtt élünk át.
Ti is jártatok már így?