(avagy három jó ok, amiért a palántáim még az üvegházban maradtak)

Igen, tudom, süt a nap, a föld hívogat, és a kert csábítóbb, mint valaha. De én még várok… Egyelőre a paradicsom, a paprika és a többi palánta még szépen sorakozik az üvegházban.

És hogy miért ez az óvatosság? Mert a hagyomány és a tapasztalatom szerint is meg kell várni a fagyos szentek végét. Ilyenkor még simán becsúszhat egy-egy hajnali lehűlés, ami épp elég ahhoz, hogy a friss palánták megroppanjanak, és akkor annyi a termésnek.

Nálam a kert is része az önfenntartásnak. Ahhoz viszont, hogy ez jól működjön, nemcsak vetni és gondoskodni kell megtanulni, hanem időzíteni is tudni kell.

Ha nálatok is ott sorakoznak a palánták, és már nehéz kivárni a kiültetés idejét, akkor csak biztatni tudlak benneteket: érdemes türelmesnek maradni, és megvárni ezt a három neves napot. Ugyanakkor a hét vége fele, amikor már Bonifác is elköszönt, végre elérkezik az idő. Akkor elkezdődhet a kiültetés, és megindulhat a nagy munka a kertben is.