Egy kislány áll rajta, fehér ruhában.

A ruha alján két tulipán

Nem tudom, akkor és ott gondolt-e bárki arra, hogy ez a két apró virág egyszer majd végigkísér egy egész életet. Hogy nemcsak dísz lesz egy ruhán, hanem kapaszkodó, jel, iránytű.

A tulipán ott van minden népi motívumban.

Gyerekkoromban, matyólányként, körülvett: hímzett párnákon, terítőkön, ruhákon, falvédőkön. Láttam nap mint nap, anélkül hogy magyarázni kellett volna. Tudta a helyét a világban.

A magyar mesékben is mindig jelen van – életet, nőiséget, folytonosságot hordoz. Egy jel, amit nem tanul az ember, hanem belenő.

A tulipán nekem sosem csak virág volt.

Benne van mindaz, amit később a Tulipánkuckó jelentett számomra: egy hely, ahol meg lehet állni. Ahol a kezek dolgoznak, a szív megpihen, és a csend nem üres, hanem megtartó.

Ahol nem kell sietni, nem kell erősnek látszani, csak jelen lenni.

Ahogy most erre a képre nézek, úgy érzem, mintha az a kislány már akkor tudta volna: egyszer lesz egy hely, ahol a tulipánok nemcsak nyílnak, hanem történeteket őriznek.

Ez lett a Tulipánkuckó.

Két tulipán egy gyerekkori ruhán.

És egy élet, ami köréjük nőtt.

Zsuzsa