A Tulipánkuckóban sokszor hallhattok rólam,

a kertemről, a tésztakészítésről, a rétes nyújtásáról.

A férjem dolgos kezéről,

a fiamról, aki informatikusként egyengeti az oldalamat a háttérben.

De van valaki, akiről méltatlanul keveset mesélek.

Pedig oszlopos tagja a Tulipánkuckónak,

Ő Bodza.

Egy labrador keverék,

7 éve van velünk,

és nyugodtan mondhatom: terápiás kutya.

Amit tudnia kell, azt tudja.

Jó… kölyökkorában azért akadtak „tanulópénzes” időszakok.

Pár tyúkomat átsegítette a más világra,

majd – hogy ne vesszen kárba – jóízűen meg is vacsorázott belőlük.

(Erről majd a videó beszél… amikor „kéz alatt” viszi a tyúkot )

De ezen kívül?

Soha semmiben nem tesz kárt.

Sem a kertben,

sem a játékaiban,

sem a mindennapjainkban.

Bodza egy igazi szeretetbomba.

Aki átlépi a kapunkat, azt azonnal a szívébe zárja.

Nincs kivétel.

Gyerek, felnőtt, vendég, postás – mindenki ugyanazt kapja:

feltétel nélküli örömöt.

Az utcában pedig…

nos, ott Bodza igazi „köztiszteletben álló személy”.

Ha valaki végigsétál a 31 méter hosszú kerítés előtt,

Bodza elkíséri A-ból B-be,

minden egyes lépésnél.

Nevén szólítják,

ismerik,

szeretik.

Ő pedig komolyan veszi a feladatát.

A mindennapi séták az ő idejei.

Ott ő a főszereplő.

Ott tölti fel a lelkét – és a miénket is.

Most szerettem volna őt is megmutatni nektek.

Nem ünneplőben,

nem pózban,

hanem úgy, ahogy van:

a hétköznapok Bodzájaként.

Fogadjátok szeretettel.

Mert a Tulipánkuckó nemcsak tésztából, kertből és történetekből áll,

hanem ilyen szívdobogtató lélekből is.

https://www.facebook.com/reel/1202542727924714