A megszámlálhatatlan világnapok közül egy-két jeles nap, ami a Tulipánkuckóval is öszefüggésbe hozható nem maradhat ki az oldalamról… 

Ma, a kenyérvilágnapján egy (az évszakhoz illő) „tökös” kenyeret sütöttem, már két éve vég nélkül sütöm a kovászos kenyereket, amit nem lehet abba hagyni… Egyrészt elkényeztettem a családomat, akik már nem szívesen eszik meg a bolti kenyeret, másrészt a kovász állandó törődést, gondozást igényel. Ahhoz, hogy a kovászomat életben tartsam folyamatosan etetnem kell, és persze legalább hetente egyszer kenyeret, kalácsot vagy pizzát kell sütnöm. 

A rengeteg szólás és közmondás is bizonyítja, hogy az ember legősibb, legfontosabb tápláléka a kenyér. Az ember már többezer éve rájött, hogy a vízből és őrölt gabonából készült massza forró kövön sütve finom, ehető élelemmé válik. Így született meg nélkülözhetetlen táplálékunk: a kenyér, ami a világ összes országának konyhájában megtalálható étek.